Leander gondozása
A leander, vagy babérrózsa (Nerium oleander) igazán díszes és nem véletlenül divatos, dézsás növény hazánkban is. Ha megfelelően gondozzuk, egész nyár folyamán gyönyörű virágpompában úszhat a teraszunk.
A leander jól érzi magát napos teraszokon, és egész nyáron kedvünkre virágzik
A leander igen változatos formában és színekben kapható.
A növény virága lehet fehér, piros, bordó, és a leggyakrabban rózsaszín. Akadnak telt és egyszerű virágú fajtái is.
Levele lehet zöld, vagy sárga-tarka, mely igen ritka még hazánkban. A levelek lehetnek keskenyek, vagy szélesek. A választéknak szinte csak a kerttulajdonos igényei szabhat határt.
A leander minden része halálosan mérgező.
Tartása:
A leander eredeti élőhelye a patakpart, vagy más vizenyősebb területek. Innen ered a nagy vízigénye is.
Igazán igénytelen növény, de virágozni csak akkor fog szépen, ha tápanyagban gazdag, nedves talajban tartjuk, tavasszal pedig a hosszú, felfelé törő hajtásokat jó felére visszavágjuk. Ezen kívül igényli a sok napfényt, félárnyékos helyen ne várjunk tőle sok virágot.
Kitenni a téli fagyok elmúltával már szabad. Érdemes megvárni az április 10-ét 20-át, attól függően, milyen hideg várható. Október vége felé hűvös és lehetőleg világos helyen tartsuk, a hőmérséklet, ha tehetjük, ne menjen se fagypont alá, se 4-5 °C fölé. Ám a növény elviseli a sötétben való teleltetést is, kb 10-12°C-on. Tapasztalatból tudom.
Szaporítása
A leander szaporítása történhet magról. Ilyenkor nem kapunk olyan szép növényt, mint az anyatövünk, de jó szórakozás. A magokat az érett babhüvely szerű toktermésből szedhetjük ki megszáradás után. A magvetés előtt a magokat tegyük egy kis tálkában vízbe, hogy megvárjuk a gyökeresedést. Ez akár 3-4 hét is lehet, az így kicsírázó magokat aztán elültethetjük termőföld és homok keverékébe. De ültethetjük a magokat közvetlen a földbe is. Ilyenkor is arra kell ügyeljünk, hogy a talaj ne száradjon ki.
A leandert hajtásdugványozással szaporíthatjuk a legegyszerűbben. Hajtásokat az év bármely szakában szedhetünk róla, ha meleg helyen tudjuk gyökereztetni őket. A dugványok lehetnek fás, félfás és zölddugványok is. Szinte teljesen mindegy, hogy melyik módszert választjuk. Érdemes a metszéskor amúgy is hulladékként felgyűlő hajtásdarabokat ilyen célra felhasználni.
A hajtásokat tehetjük vízbe, vagy laza szerkezetű nedves talajba. Érdemes gyökereztető hormont is alkalmazni a nagyobb eredési százalék eléréséhez, de anélkül is kielégítő eredményben bizakodhatunk. Arra mindenképpen ügyeljünk, hogy az edényből ne fogyjon ki a víz, és a gyökereztető közeg is mindig nedves legyen. Amennyiben földben gyökereztetjük a hajtásokat érdemes fóliával, vagy zacskóval lefedni a tálcát, hogy a hajtások kellően párás környezetben nevelkedjenek.
A hajtás azon részéről, ami a vízbe, vagy a földbe kerül vágjuk, vagy csípjük le a leveleket ügyelve arra, hogy a rügykezdeményeket ne sértsük meg. Akár 2-3 levélemeletet is meghagyhatunk gyökeresedni, földben történő hajtatásnál elég 1-2 levélemeletet a felszín alá dugni.
A gyökereztetendő anyagot ezután tegyük viszonylag meleg helyre, ahol néhány hét múlva már megfelelő hosszúságú gyökereket láthatunk ahhoz, hogy a vízben nevelt hajtásokat földbe ültessük. Ezután már csak várnunk kell, hogy az új hajtásokat hozza, és külön-külön cserépbe ültessük őket. Nem nehéz feladat, mégis sok örömünk telhet benne. Akár hobbikertészek is megpróbálkozhatnak vele.
Növényvédelme:
A leandert elég gyakran megtámadják a pajzstetvek, vagy más kártevők. Leghatékonyabban felszívódó rovarölő szerekkel védekezhetünk ellenük (pl. Actara, Chess). Ha csak egy dézsánk van, és nem szeretünk veszélyes szerekkel permetezni, akkor a legjobb megoldás, ha szappanos vízzel leöblítjük a leveleit, ügyelve arra, hogy a földbe ne kerüljön a szappanból, mert ezt a növény nem bírja. Nejlonzacskóval, vagy fóliával takarjuk le erre az időre a talaját.
Ha így teszünk, egész nyáron virágzó, egészséges növényeket kapunk.
